alwayscryonsundays

Valahogy mindig úgy van, hogy a regények, amiket olvasok, értelemszerűen következnek egymás után, akkor is, ha találomra veszem le őket a polcról. Volt Sánta Ferenctől a Húsz óra, ami pontosan ennyi idő alatt mutatja be, hogyan építették és rombolták a háború végétől a hatvanas évek közepéig a szocializmust, most Domahidy Andrástól a Vénasszonyok nyara, ami minden idők egyik legdzsentribb regénye, a háborúból hazatérve föld nélkül maradt, Pesten és vidéken nyomorgó egykori arisztokratákról - de komolyan, olyan nevek vannak benne, hogy Becsky Pál és Tárchevich Dusán, Drugeth Miklós, Rápolth Bertalan, a nagy szerelem meg egyenesen Isabelle; és igaz, hogy a kettő közé még befért a Nyúlketrec, de az meg 1969-ben játszódik, amikor a Vénasszonyok nyara megjelent. Szóval book connection, fuckers.