alwayscryonsundays

A sztorinak semmi köze a címhez, pusztán figyelemfelkeltés. 

Szóval az történt, hogy elmentünk focizni - nekem hónapok óta az első, le is sérültem, de a továbbiak fényében ez szinte teljesen mindegy -, majd egy laza gettós krúzolás után a lezárt Móricz Zsigmond körtér környékén kikötöttünk egy kocsmában, ami hajlandó volt nyitva tartani vasárnap éjjel is.

Szóval ott ültünk EZ Basic Árpival, körülöttünk netes celebújságírók, országos hírű nagybőgősök, vegyészek, Afrika-szakértők, az egri indie-pápa és a Lecgó, tehát illendően meg is húztuk magunkat, pedig nagyon mosolygott a pultoslány; gondoltam is, hogy biztos felismerte a Plankót a parlamentből.

Mindenki távozott, csak mi ketten maradtunk Árpival. Ittunk még egy sört, készültünk taxit hívni, szerettem volna fizetni, mire a pultoslány angyali mosollyal, irulva-pirulva megkérdezte, ugyan nem állhatná-e kettőnk számláját - “csak a zenétek miatt” - tette hozzá a félreértések elkerülése végett. 

Ami a következő két percben végbement az asztalunknál, azt valahogy Minden Idők Legnagyobb Elégtétele, az ultimate like a boss érzés és a gyermeki öröm közé tudnám belőni. Talán életünkben először beérkezett, elégedett férfiaknak éreztük magunkat, már vizionáltam is a kezembe a nullahármas belga sört, éreztem a mellkasomra tapadó imaginárius kék ing fölött a képzeletbeli olasz zakót, a marhabőr bohóccipőt…istenem, utána a taxisnak is alig akartunk fizetni, pedig neki kellett.